Rövid leírás
Gimnáziumi tanulmányait félbeszakítva nyomdászinas lett, majd fizikai munkás, kötszövőként, vasasként, szűcsként dolgozott (1931–1940). Bekapcsolódott a munkásmozgalomba (1931-től). Budapesten tisztviselő (1940–1945), vidéken újságíró (1945–1947). A Magyar Írók Szövetsége pártvezetőségének szervezőtitkára (1950–1952), az Új Hang főszerkesztője (1952–1954), a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Bibliográfiai Osztálya (1960–1963), a Kortárs munkatársa (1963–1968). A Magvető Könyvkiadó lektora (1968-tól), az Új Tükör szerkesztőbizottságának tagja (1976–1980), főszerkesztője (1980–1986). Országgyűlési képviselő (1975–1980).
A szociáldemokra ún. munkásköltők tagja, sorsközösséget vállalt a kisemmizett munkásokkal és napszámosokkal. A II. világháború után költészetét az országban lezajló politikai változások szolgálatába állította, a korszak politikai lírájának egyik legismertebb képviselője. Versein gyakran észrevehető a sematizmus és a személyi kultusz politikája (A betűöntők diadala, 1946; Örökké élni, 1949; Tűzzel, késsel, 1951). Az illúziók szertefoszlása kemény önvizsgálatra kényszerítette. Megrendült önéletrajzi költeményekkel és szenvedélyes önvizsgálattal igyekezett számot vetni sorsával. A forradalom utáni versei egy nemzedék életérzését és csalódásait fejezik ki (Ötödik évszak, 1962; Tengerek fogságában, 1967). Későbbi lírája egyre több intellektuális tartalommal telik meg, megjelennek a magánéleti örömök, a bölcs derű. Pályatársairól fontos visszaemlékezéseket írt, gyermekeknek szóló mesekönyveket és irodalmi paródiákat is megjelentetett.
(A kép forrása:A Magvető kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című kiadvány, Kiadvány megjelenési éve: 1982, A kép helye a kiadványban: Első borítón, Szerző: Csigó László fotóművész)