Rövid leírás
Salgótarjánban hitoktató-segédlelkész (1916–1919), Dunabogdányban (1919–1924), Pécelen lelkipásztor (1924–1927), a Hit és Szolgálat mozgalom főtitkára és utazó lelkésze (1927–1929), majd a külsőlipótvárosi-terézvárosi egyházközösség lelkésze (1930–1945). A Magyar Traktátus Társaság és a Sylvester Nyomda igazgatója (1926-tól). Megszervezte az I. Református Nagygyűlést (Tildy Zoltánnal, Tahitótfalu, 1928). A II. világháború idején részt vett az ellenállási mozgalomban és a zsidó lakosság mentésében.
Az FKgP tagja (1945-től), az Ideiglenes Nemzetgyűlés (Bp., 1945. ápr.–nov.) és a budapesti törvényhatósági bizottság tagja (1945-től). Nemzetgyűlési és országgyűlési képviselő (Nagy-Budapest, 1945–1948). A Vallás- és Közoktatási Minisztérium államtitkára (1945. máj. 1.– 1946. jún. 1.), az FKgP PB tagja (1947–1948). A Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke (1948. szept. 28.–1958. dec. 31.), a Magyarország Református Egyház Országos Zsinata és az Egyetemes Konvent lelkészi elnöke (1949–1958). A Református Igehirdető (1927-től), a Református Figyelő (1928-tól) és a Hálaadás c. lapok szerkesztője (1935-től); a Keresztyén Család és a Református Élet társszerkesztője.
Jelentős szerepet játszott a református egyház és az állam kiegyezésében, az egyházi békemozgalom vezetésében. Ezt a tevékenységét a „keskeny út teológiája” megalkotásával magyarázta.
(A kép forrása: hirosnaptar.hu)