Rövid leírás
Az Országos Természettudományi Múzeum Embertani Tárának muzeológusa (1949–1950), a Múzeumi Központ kulturzoológusa (1950–1951), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Régészeti Osztályának segédmuzeológusa (1951–1956), muzeológusa (1957–1962), főmuzeológusa (1962–1973). Az MTA Régészeti Intézete tud. főmunkatársa (1973–1979), tud. osztályvezetője (1979–1981), az Intézet igazgatója (1981–1993), nyugdíjas tud. tanácsadója (1993–1994). Az ELTE BTK c. egy. tanára (1984-től). Az MTA Elnökség tagja (1993–1994).
Nemzetközileg is kimagasló eredményeket ért el a háziállatok domesztikációjának vizsgálata és az állattenyésztés történetének kutatása terén. Munkásságának első részében a magyarországi ásatásokból az MNM-ben felhalmozott állatcsontanyagokat határozta meg, második részében a magyarországi állatcsontanyagot összevetette a közép- és kelet-európai leletekkel. A világon elsőként határozta meg a közép- és kelet-európai állattartás történeti fejlődését területenként és korszakonként faunastatisztikai módszerrel. Nevéhez fűződik a Természettudományi Múzeum archeozoológiai gyűjteményének megalapítása (Állatcsontgyűjtmény néven, 1951; hivatalosan: 1953. okt. 15-én). A világ egyik első, máig egyik legjelentősebb gyűjteménye 1973-ig 8264 tételből, azaz 67 639 db-ból állt.
(A kép forrása: epa.oszk.hu)