Rövid leírás
Budapesten ügyvédgyakornok (Gerlóczy Endrénél, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökhelyettesénél, 1930–1933), egyéni ügyvéd (1933–1948). A pécsi Erzsébet Tudományegyetem magántanára (1938–1943), ny. rk. tanára (1943–1948); egyúttal a szabadkai jogakadémián a magyar közjog r. tanára (1941–1945). A budapesti Ügyvédi Kamara és a Kúria Ügyvédi Tanácsának tagja (1945–1948), a Népbíróság közjogi szakértője (1945–1946). Megfosztották egyetemi tanári címétől (1948), alkalmi lektorálásokból, szerkesztői munkákból, szakfordításokból élt.
A két világháború között közjogi kérdésekkel foglalkozott, a Magyar Közjog (1942–1943) c. alapmunkája a közjog egészét felölelő, modern beosztású és szemléletű klasszikus egyetemi tankönyv. Az 1940-es években kultúrtörténeti jelentőségű vitát folytatott a Baráth Tibor-féle szélsőjobboldali történelemszemlélettel. A Magyar Nemzet vezércikkírójaként igen jelentős közéleti hatást fejtett ki egy német- és nyilasellenes nemzeti ellenállás érdekében. Magyarország német megszállása után illegalitásba vonult, részt vett a nagytétényi deportáló táborból való fogolyszabadításban, a nyilasok elfogták, de megszökött (1944 végén). Az illegális Kettőskereszt Szövetség vezetője (1944), a Magyar Front alapító tagja, a polgári ellenállás összehangolására alakított Magyar Társaskör főtitkára, ügyvezető elnöke (1944–1945).
A II. világháború után, az Ideiglenes Nemzetgyűlés felkérésére, részt vett számos alaptörvény (az államhatalom ideiglenes gyakorlásáról, az államfői jogkörről, a köztársaságról szóló törvény stb.) kidolgozásában. Közjogi szakértőként továbbá részt vett a Bárdossy-perben (1945–1946): szakértői véleménye különösen az orosz hadüzenet elbírálása kérdésében döntő jelentőségű volt. Különösen jelentős a magyarországi választások, ill. a magyarországi kormányok történetét feldolgozó lexikográfiai és kormányzattörténeti tevékenysége. A nyugati magyarság életrajzait összefoglaló lexikona kéziratban maradt.