Rövid leírás
Budapest székesfőváros szolgálatába állt; mérnökként (1924–1936), főmérnökként dolgozott (1936–1945), műszaki főtanácsossá léptették elő (1945. júl. 1-jétől), a fővárosi közgyűlés tanácsnokká választotta meg (1946. dec. 14-én). A Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja (1946–1948). A Fővárosi Mélyépítési Beruházási Vállalat alapító igazgatója (1950–1952), a Magasépítési, a Mélyépítési és a Kisebb Beruházási Vállalatból egyesített Fővárosi Beruházási Vállalat vezérigazgatója (1952), majd az ebből átszervezett Beruházási Igazgatóság főmérnökeként irányította a főváros beruházási tevékenységének műszaki ügyeit (1953–1954). Az ÉME, ill. az ÉKME Építészmérnöki Kar Városgazdasági Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1954–1967) és az ÉKME rektorhelyettese (1957–1959), az újabb átszervezés után a BME Építőmérnöki Kar Út- és Vasútépítési Tanszéke, majd az I. sz. Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszéke egy. tanára (1967–1971). Az MTA Településtudományi Bizottsága tagja, a Városgazdasági Szakbizottság elnöke (1955–1957), a Közúti- és Városi Közlekedési Szakbizottság tagja.
Budapest főváros városgazdálkodásával foglalkozott, ő tervezte és ellenőrizte a Várhegy nyugati lejtőjén a hegycsúszás elleni védőmunkálatokat, ill. a keleti lejtő sziklabiztosítási munkálatait (1936-tól). Részt vett a II. világháborús károk helyreállítási munkáinak megszervezésében, vezette a főváros szikla- és barlangóvóhelyeinek építkezéseit. Újjászervezte Budapest árvízvédelmét, részt vett a Duna hidak roncskiemelési és újjáépítési munkáiban, ill. a hídfők tervezésében és építésében. Irányította többek között a Dimitrov téri villamosvasúti aluljáró beruházását, s a Boráros tér átépítését. Elkészítette a főváros közúti hídjainak törzskönyvét (1930–1933).