Rövid leírás
A győri bencés gimnáziumban tanult, majd apja műhelyében kitanulta az aranyművességet és a vésnöki munkát is elsajátította. Miután sikertelenül felvételizett az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolára, a firenzei Képzőművészeti Főiskola Festő Szakán tanult, de tanulmányait abbahagyta (1924–1925). Bejárta Dél-Franciaországot, Bolognába utazott, onnan gyalog Firenzébe ment. Hazatérése után egy rövid ideig Budapesten Glatz Oszkár növendéke (1929–1930). Autodidakta tanulmányait később erdélyi, ill. bécsi utazásokkal mélyítette el (1930-as évek eleje). Kiállító művész (1924-től), elsősorban Győrött és Tihanyban alkotott. A II. világháborúban mind győri, mind tihanyi otthona elpusztult, így Budapestre költözött. Az Iparművészeti Főiskola r. tanára (1946–1952), főisk. tanára (1952–1960). A Képzőművészeti Főiskola egy. tanára (1981–1986).
Az 1930-as évek elején először rézdomborításokat készített, majd kőszobrokat faragott, ekkor a festészetet végleg abbahagyta. Sokoldalú alkotó volt a szobrászat legkülönbözőbb ágain (pl.: kisplasztika, szobor, köztéri emlékmű, dombormű stb.) kívül grafikával, érmekkel is fogl., ill. sokféle anyaggal (kő, bazalt, márvány, bronz stb.) dolgozott; az 1960-as évektől egyre több könyvet is illusztrált. Témái mindig a természet és az ember teremtő ereje, a természeti mítoszok világa, a dolgok, jelenségek lényege, azok belső összefüggéseinek bemutatása. Stílusa az archaikus plasztika nyelvezetéből nőtt ki, azt a formákban való gondolkodás, egyetlen alapformára való törekvés, a részletek maximális elhagyása jellemzi.
(A kép forrása: Fortepan.hu, szerző: Urbán Tamás)