Rövid leírás
A szegedi Ferenc József Tudományegyetem I. sz. Vegytani Intézete, ill. Szerves és Gyógyszerészi Vegytani Intézete tanársegéde (1926–1938) és magántanára (1935–1938), ny. rk. (1938–1940), ny. r. tanára (1940–1949); közben a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja (1948–1949). Az ELTE TTK Szerves Kémiai Tanszéke ny. r. tanára (1949–1952), egy. tanára (1952–1973) és a Tanszék vezetője (1949–1973), egyúttal az MTA Peptidkémiai Tanszéki Kutató Csoportjának vezetője (1950–1970), tud. tanácsadója (1970–1973).
Szerves kémiával, peptidkémiával foglalkozott. Szegedi működése idején felfedezte a reverzibilis nitrogén-oxigén-acilvándorlást (= a hidroxil- és aminocsoportot tartalmazó vegyületek acilszármazékaiban lúgos közegben az acilcsoport a nitrogén-; savas közegben az oxigénatomhoz kapcsolódik). Felfedezése eredményeként több, a papaverin alapú görcsoldószereknél hatékonyabb gyógyszereket állítottak elő. Az acilvándorlás hasznosításával az 1940-es évek elején felismerte az egyetlen lépésből álló, új típusú, róla elnevezett gyűrűzárási reakciót (Bruckner-reakció), ami elvezette a görcsoldó hatású izokinolinváz szintetizálásához.
(A kép forrása: SZTE Egyetemi Könyvtár gyűjteménye)