Rövid leírás
Ókécskén lelkész (1936–1937), a tervei alapján létesített hallei Magyar és Délkelet-Európai Egyházi Kutató Állomás vezetője, egyúttal a Hallei Egyetem Teológiai Karán a magyar reformáció történetének mb. előadója (1938–1940). Olaszországban múzeumi és könyvtári tanulmányokat folytatott (1940), Budapest-Kőbányán segédlelkész (1940–1941), Budapesten református vallástanár (1941–1945), a budapesti Németajkú Leányegyház lelkipásztora (1946–1949). A sárospataki református teológiai akadémia magántanára (1942-től), a Budapesti Református Teológiai akadémia óraadó (1945–1946), helyettes tanára (1948–1956), az egyháztörténet r. tanára (1956–1980); egyúttal a Debreceni Tudományegyetem magántanára is (1949–1952). A budapesti Ráday Kollégium főigazgatója (1980–1984).
A magyarországi református egyház, ill. a magyarországi protestantizmus történetével, annak iskoláival, intézményeinek történetével, középkori és kora újkori művelődéstörténettel foglalkozott. Feldolgozta az első magyar prédikátorok életrajzát, kiderítette több, Kálvin tanítvány magyarországi sorsát, Kálvin magyarországi kapcsolatait. Vizsgálta az első hazai hitvitákat, azok művelődéstörténeti jelentőségét. Alapvetően új eredményeket ért el a reformáció magyarországi és közép-kelet-európai története kezdeteinek feltárása terén.
(A kép forrása: hirosnaptar.hu)