Rövid leírás
A nándorhegyi vas- és acélgyár mérnöke (1902–1903 és 1904–1912); közben a selmecbányai Bányászati és Erdőmérnöki Akadémia Bányavegytani Tanszékének tanársegéde (1903–1904). A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. korompai durvahengerműjének vezetője (1912–1918), az Rt. igazgatója (1918–1922). Az I. világháborúban mérnök-hadnagyként szolgált (1914–1918). A soproni Bányamérnöki és Erdészeti Főiskolán a vaskohászat r. tanára (1923–1934) és a Főiskola rektora (1931–1932). A József Nádor Műszaki Egyetem, ill. a JNMGE magántanára (1926–1934). A Krassó-Szörény vármegyei törvényhatósági bizottság tagja (1902–1903). Országgyűlési képviselő, a Felsőház tagja (1931–1932 és 1939–1944).
Hengerléstechnikával, a nyersvasgyártás technikai kérdéseivel foglalkozott, a hengerléselmélet nemzetközileg is elismert tudós professzora. Bevezette Magyarországon (Nándorhegyen) a martinkemencék automatikus ellenőrzését. Találmányai közül a legjelentősebb egy elliptikus szelvényű, forgóaknás gázfejlesztő készülék (1920-as évek); szabadalmai közül a legismertebb a váltakozó lángjárású martinkemence-tűzfej (1946).
(A kép forrása: edit.elte.hu)