Nemzeti Sírhelyek


Csanády Frigyes, békési; vitéz

Rövid leírás

Csanády Frigyes, békési; vitéz

 

A szatmári 12. honvéd gyalogezred parancsnoka (1903. nov. 29.–1909. jan. 16.), a pozsonyi IV. honvédkerület beosztott tábornoki helyére került (1909. jan. 17.–nov.), a pozsonyi 73. honvéd gyalogdandár parancsnoka (1909. nov. 8.–1913. febr. 28.); vezérőrnagyi rangfokozatban (1910. máj. 1.). A nagyváradi 20. honvéd gyaloghadosztály parancsnoka (1913. márc. 1-jétől), kinevezték altábornaggyá (1913. máj. 1.).

Az I. világháború kitörése után, hadosztálya élén Rohatyn és Tzercze körzetében harcolt az orosz hadszíntéren (1914. aug.–szept.), majd a cs. és kir. VII. hadtest kötelékében végigküzdötte a Tatarinov-Rumno–Horcana-Dornfeld irányában végrehajtott offenzívát (1914. okt.-től), a Beszkidek hágóját védte az orosz túlerővel szemben. Kispolánynál megsebesült (1914. nov. 29.), felgyógyulása után a kolozsvári 38. honvéd gyaloghadosztály parancsnoka (1915. máj. 25-étől) az orosz fronton a német Déli-hadsereg alárendeltségében. Alakulatát a Swicz–Koropiec-patak–Strypa útvonalon a Szeret folyóig vezette. Kelet-Galíciában a cs. és kir. X. hadtestet vezényelte (1916. jún. 9-étől), gyalogsági tábornok (1916. nov. 1.), a cs. és kir. VI. hadtest parancsnoka a román fronton (1917. febr. 8.–júl. 12.), nevéhez fűződik a Magyarós hegytömb visszafoglalása (1917. márc. 8.). A cs. és kir. XIII. hadtest parancsnoka (1917. júl.-tól), részt vett Kelet-Galícia és Bukovina oroszoktól történt visszafoglalásában (1917. júl.–aug.) Hadteste élén a cs. és kir. 10. hadsereg kötelékében harcolt az olasz hadszíntéren (1918. márc. 28-ától).

Belső titkos tanácsos (1917-től), országgyűlési képviselő, kinevezett felsőházi tag (1927-től). A tábornoki becsületügyi választmány elnöke (1920-tól).

(A kép forrása: Wikipédia)