Rövid leírás
Möller István építészeti irodájának munkatársaként műemlék-helyreállítással és ásatási feladatokkal foglalkozott (1932–1934), egyúttal Budapest székesfőváros szolgálatában állt, s mint építész szakértő számos régészeti feltárásban közreműködött (1932–1942); közben Bécsben, a középkori magyar építészet ausztriai kapcsolatait kutatta (1934–1937), Olasz- és Franciaországban (1937), Bulgáriában, Jugoszláviában és Görögországban hosszabb tanulmányutat tett (1938–1941). Budapesten önálló tervező mérnök (1948–1949), a Fővárosi Tervező Iroda Műemléki Szakosztályának vezetője (1949–1951), a Középülettervező Iroda 2. sz. Műtermének vezetője (1951–1953). Az ELTE BTK meghívott előadója (1950-től), a BME c. egy. docense (1951–1953), az Iparművészeti Főiskola Építészettörténeti Tanszéke tanszékvezető egy. tanára (1953–1959), a Budapesti Városépítési Tervező Iroda (BUVÁTI) tervező építészmérnöke (1959–1960). Az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) Igazgatási Osztályának vezetője (1960–1963).
A magyarországi középkori építészet történetével foglalkozott. Az egri vár és székesegyház feltárója (Möller Istvánnal, 1932–1934), majd a táborhegyi római villa, a pomázi középkori kastély, a szentendrei római castrum és az aquincumi körtemplom és ókeresztény bazilikaegyüttes régészeti feltárásának építészeti vezetője (1934–1942). Az 1950-es években a budapesti műemlékek helyreállításának vezetője, különösen kiemelkedik a Budai Várnegyed rekonstrukciója. Kidolgozta a műemlék-helyreállítások tudományos dokumentációjának módszertanát. Később elsősorban középkori templomok építészettörténetével foglalkozott, nevéhez fűződik a budavári Magdolna-templom, a Domonkos-templom, a margitszigeti ferences romok és a szentendrei plébániatemplom műemlékvédelmi és építészettörténeti feldolgozása.
(A kép forrása: tudosnaptar.kfki.hu)