Rövid leírás
A Mezőtúri Református Gimnázium (1937–1940), a Debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézetének ének- és zenetanára (1940–1950), a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar karnagya és a debreceni Tisza István Egyetem zenei lektora (1942–1944), a II. világháború végén szovjet hadifogságba hurcolták (1944–1945). Hazatérése után a Magyar Állami Népi Együttes énekkarának alapító karnagya és művészeti vezetője (1950–1972); közben az 1956. évi forradalom után megfosztották művészeti vezetői posztjától (1957), s karnaggyá minősítették vissza, de az Állami Népi Együttes Kórusát már nem dirigálhatta. A Magyar Rádió és Televízió Énekkarának karnagya (1964–1966).
Kórusaival számos európai és Európán kívüli államban vendégszerepelt, több díjat nyert. Nevéhez számos kórusmű – köztük Bartók (Négy magyar népdal vegyes karra) és Kodály (Kállai kettős; Békességóhajtás vegyes karra) művei – ősbemutatója fűződik. A Csokonai Énekkarral lemezre vette (1942) Kodály Zoltán Kit kéne elvenni c. kórusművét, Bárdos Lajos három népdalkórusát és Bartók Béla Bolyongás c. művét.
Népzenekutatóként elsősorban a cigányság körében végzett gyűjtőmunkát. Tanulmányokat publikált a zenei folklór témakörében. Testvérével, Csenki Sándorral közösen, több cigányfolklór-gyűjteményt adott közre.
(A kép forrása: puspokladanyanno.hu)