Rövid leírás
A Haditechnikai Intézet kutatómérnöke, majd az Optikai Műszer Szakosztály osztályvezetője (1932–1941), az Iparügyi Minisztérium Ipari Nyersanyagellátási Osztályának munkatársa (1941–1944), mint hadmérnök alezredest harctéri beosztásba rendelték haditechnikai munkakörbe (1944. aug.–1945. márc.); szovjet hadifogságba esett (1945–1948). A II. világháború után, a Haditechnikai Intézet Műszer Osztályának vezetőjeként, a szovjet műszerek magyarországi gyártásának irányítója (1948–1950). A BME Hadmérnöki Kar Optikai Műszer Tanszékének tanszékvezető intézeti tanára (1951–1954), tanszékvezető egy. tanára (1954–1957); mérnök-ezredesi rangban (1952–1957). A forradalom idején, a BME Hadmérnöki Kar Forradalmi Tanácsának tagja (1956).
Optikai, finommechanikai és ballisztikai műszertannal foglalkozott. A Magyar Honvédségnél (MH) rendszeresített új típusú aknavető- és lövegirányzékokat (1937–1938), célzótávcsövet, harckocsi lövegirányzó-távcsövet és géppuskacélzó-távcsövet tervezett (Bárány Nándorral, 1938–1940). A Dékány-féle elektromos jelközvetítésű, nehéztarack-irányzék tervezője. Az elsők között foglalkozott új rendszerű, fény-elektromos lövedékekkel, kísérletezett továbbá háromdimenziós (térhatású) filmrendszerekkel is. Jelentős szerepet játszott a BME Hadmérnöki Kar megszervezésében.