Rövid leírás
Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) gyakornoka (1934–1935), a Műemlékek Országos Bizottsága előadója (1935–1949), a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja Műemléki Osztályának vezetője (1949–1953), az Építészeti Tanács Titkársága (1953–1954), az Országos Építésügyi Hivatal főmérnöke (1954–1957). Az Építésügyi Minisztérium Műemléki Osztályának vezetője (1957–1965), az Országos Műemléki Felügyelőség általános igazgatóhelyettese tud. vezetője (1965–1975). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1942–1945), az ELTE BTK előadó tanára (1951–1966), c. egy. docense (1966-tól). A Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Bizottsága (ICOMOS) végrehajtó bizottságának tagja (1966–1978), magyar nemzeti bizottságának elnöke (1966-tól). Az MTA Régészeti Bizottsága (1949–1962), Művészettörténeti Bizottsága tagja (1949-től), Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának alelnöke (1953-tól).
Középkori magyar művészettel, elsősorban a román kor művészettörténetével foglalkozott. Tevékenysége alapvető a magyarországi műemlékvédelemben, a műemlékvédelem egységes jogi szabályozásának kidolgozója (1949-től), az országos építésügyi szabályzat (városrendezés–műemlékvédelem) kialakítója (1964). Kezdeményezésére Magyarország volt az első szocialista állam, amely közzétette műemlékeinek hivatalos jegyzékét (1960), a magyarországi műemléki topográfiák elindítója.
(A kép forrása: arcanum.hu)