Rövid leírás
A kolozsvári Erdélyi Helikon, a Keleti Újság és a Pásztortűz munkatársa (1941–1944). A kolozsvári Márciusi Baráti Kör alapító tagja, a Március c. főiskolai lap szerkesztőségének tagja (1943–1944). A kolozsvári Világosság (1944–1945), a brassói Népi Egység c. lapok munkatársa (1945). A Romániai Magyar Írószövetség alapító tagja (1944). Áttelepült Budapestre (1945. dec.), a Válasz, a Valóság és a Nagyvilág c. folyóiratok és a Magyar Nemzet c. napilap munkatársa (1945–1948). Miután Gábor Andor egyik költeményét nyilvánosan elítélte (1948. jan.), a lapok és folyóiratok verseit nem közölték. Az 1950-es években rövid ideig Sztálinvárosban dolgozott, majd a Bábjátékosok Szövetségének munkatársa, később alkalmi munkákból élt.
Az 1956. évi forradalom alatt az Életünk c. illegális lap szerkesztője (Gáli Józseffel, Obersovszky Gyulával, 1956. okt.–nov.), ezt követően bujkálni kényszerült, a budapesti Róbert Károly körúti Kórház Ideg- és Elmeosztályán kezelték (1957 tavasza), a rendőrség innen hurcolta el és helyezte előzetes letartóztatásba (1958. márc. 6.). Több hónapot töltött a Gyorskocsi utcai börtönben, vizsgálati fogságban, miközben a szakszerű orvosi ellátást megtagadták tőle. A Budapesti Fővárosi Bíróság titkos perben „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel” koholt vádjával ötévi börtönbüntetésre ítélte (1958. nov. 22.; az ítélet másodfokon jogerőre emelkedett (1959. febr. 16.; a részleges amnesztia során szabadult: 1960. ápr.). Kiszabadulása után az angyalföldi, a lipótmezei és az intapusztai elmegyógyintézetekben kezelték (1960–1964). Kiszabadulása után mindvégig publikációs tilalom alatt állt.
(A kép forrása: mek.oszk.hu)