Rövid leírás
A Magyar Szemle (1895–1905), a Magyar Iparművészet művészeti kritikusa (1897–1907), a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének régészeti szakmegbízottja (1907–1922), a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti előadója, majd igazgató őre (1922–1931).
Régi magyarországi művészettel, elsősorban a reneszánsz kor művészeti emlékeivel foglalkozott. Pályáját – a családi hagyományok miatt – fotografálással kezdte. A magyarországi műemlékfotózás úttörőjeként végigjárta Felső-Magyarország valamennyi települését, megörökítette szinte valamennyi műemlék épületét, templomát, kastélyát, sőt berendezési tárgyait is. Alapvetően új eredményeket ért el a Felvidék és Felső-Magyarország építészettörténetének és középkori művészetének vizsgálata terén. A saját képeivel illusztrált és dokumentált műemléki topográfiák megjelentetése úttörő vállalkozás volt, monográfiái a magyarországi művészettörténet-írás klasszikusai, kiemelkedő teljesítményei. Tarczai György álnéven számos szépirodalmi művet is írt.
(A kép forrása: Wikipédia)