Rövid leírás
Az Országos Kémiai Intézet és Vegykísérleti Állomás igazgatója (1918–1923). A budapesti tudományegyetem magántanára (1913–1922), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen az orvosvegytan ny. r. tanára (1922–1923), a budapesti egyetemi közgazdaság-tudományi karon az agrokémia ny. r. tanára és az Agrokémiai Tanszék, ill. Intézet vezetője (1923–1934); közben a Kar dékánja (1928–1929). Az átszervezés után a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Mezőgazdaság-tudományi és Állatorvosi Kar Mezőgazdasági Kémiai Intézetének vezetője (1934–1945); közben a JNMGE rektora (1943–1944). Az újabb átszervezés után, az önálló Magyar Agrártudományi Egyetem (MAE) egyik megszervezője, ny. r. tanára (1945–1948); egyúttal az egyetem első rektora (1945–1947), rektorhelyettese (1947–1948), nyugdíjazták (1948). Az MTA Talajtani Intézete ny. tud. tanácsadója (1950-es évek eleje). Országgyűlési képviselő, a JNMGE képviseletében a Felsőház tagja (1935–1939).
Növényi biokémiával foglalkozott, a magyarországi növénykórtani, -enzimológiai kutatások iskolateremtő úttörője. Kezdetben gabona- és a cukorrépa-betegségeket, elsősorban a gabonarozsda és a gabonaüszög kórokozóit vizsgálta, majd nemzetközileg is jelentős eredményt ért el a burgonyabetegségek kórokozóinak kutatása terén. Felfedezte a burgonya levélsodródási betegségének okát, ill. elsőként írta le a növény védekezési mechanizmusát, elsőként mutatott rá a burgonyagumó táplálékfelszívódása és a peroxidáz enzim közötti aktivitás közötti összefüggésekre.
(A kép forrása: konyvtar.univet.hu)