Rövid leírás
A II. világháború után a Szabadság c. lap szerkesztője (1945. jan.–febr.), a Nagy Imre vezette földreform-előkészítő bizottság tagjaként szerepe volt a földreformrendelet kidolgozásában, az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökhelyetteseként (1945. ápr.–nov.) és a Földművelésügyi Minisztérium (FM) politikai államtitkáraként a földreform végrehajtásának irányítója (1945. nov.–1948. jan.). Nemzetgyűlési (Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog választókerület, 1945–1947), országgyűlési képviselő (Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog választókerület, 1947–1951. jún.), az Elnöki Tanács tagja (1949. aug.–1951. jún.). Az MKP, ill. az MDP KV tagja (1945. máj.–1951. máj.), a Falusi Osztály vezetője (1945. dec.–1948. máj.), a Főtitkársági Iroda vezetője (1948. máj.–1951. febr.). Koholt vádakkal letartóztatták (1951. febr.), kizárták az MDP KV-ből (1951. máj.). A két világháború közötti magyarországi kommunista vezetők koncepciós perében a Legfelsőbb Bíróság 15 évi fegyházbüntetésre ítélte (1952. dec.), szabadulása után rehabilitálták (1954. júl.).
A Mezőgazdasági Üzemszervezési Intézet igazgatója (1954. jún.–1955. nov.), az MTA Közgazdaság-tudományi Intézet Mezőgazdasági Osztályának vezetője és az Intézet igazgatóhelyettese (1955. nov.–1956. nov.). A Nagy Imre körül kialakult pártellenzék tagja (1956 jún.-ától), egyik vezetője, Nagy Imre agrárszakértője (1956. jún.–dec.), az MDP KV tagja és titkára (távollétében választották meg: 1956. okt. 24-én; Losonczy Gézával mondott le okt. 26-án), Nagy Imre titkárságának tagja, a miniszterelnök egyik legközelebbi munkatársa (1956. okt. 30.–nov. 4.), az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának tagja (1956. okt. 30.–nov. 4.), a szovjet csapatok bevonulása után a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekült (1956. nov. 4–24.). A szovjet hatóságok – ígéretük ellenére – letartóztatták és családjával együtt a romániai Snagovba internálták (1956. nov.–1958). A „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése” koholt vádjával 12 évi börtönbüntetésre ítélték (a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként – miután elhatárolta magát miniszterelnöke nézeteitől, 1958; amnesztiával szabadult: 1960. ápr.; rehabilitálták: posztumusz, 1989).
Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Múzeum akadémiai státuszú tud. munkatársa (1960–1976), az MTA Szövetkezetkutató Intézete tud. munkatársa (1976–1983). A demokratikus ellenzéki mozgalom egyik vezetője, meghatározó személyiségeként (1970-es évektől), latba vetve tekintélyét, a különböző csoportosulások (pl. urbánusok, népiesek, ötvenhatosok, szamizdatosok stb.) között egy egységes ellenzék létrehozására törekedett. A csehszlovák Charta ’77 melletti szolidaritási nyilatkozat aláírója, a szamizdatban megjelent Bibó István-emlékkönyv szerkesztőbizottságának elnöke (1979), a monori ellenzéki találkozó főszervezője (1985).
(A kép forrása: https://magyarnarancs.hu/belpol/mozgalmas-elet-100-eve-szuletett-donath-ferenc-86436)