Rövid leírás
A budapesti tudományegyetem Eötvös Collegiumának tanára (1915–1923), a francia nyelv és irodalom ny. r. tanára (1923–1952), egy. tanára (1952–1958); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1938–1939), az ELTE BTK Francia Tanszék vezetője (1949–1958). A Demokrata Néppárt, ill. a KDNP programjával nemzetgyűlési (1945–1947), ill. országgyűlési képviselő (1947–1949). A KDNP alelnöke és a Végrehajtó Bizottság (VB) tagja (1947–1949). A Szent István Akadémia tagja (r.: 1930).
Tudományos pályafutását magyar irodalomtörténeti kutatásokkal kezdte, Balassi Bálint életére és költészetére vonatkozó eredményei alapvető jelentőségűek. Másik fő kutatási területe a francia–magyar történelmi és művelődéstörténeti kapcsolatok története, ill. a francia nyelvészet volt. Emellett foglalkozott még a magyar felvilágosodás forrásaival, 17. századi parasztköltészettel, a magyar nyelvhelyesség kérdéseivel és közép-európai összehasonlító irodalomtörténeti kérdésekkel. Műfordítói tevékenysége is jelentős, elsősorban magyar költők verseit fordította francia nyelvre.
(A kép forrása: https://cultura.hu/kultura/eckhardt-sandor-a-francia-szellem/)