Rövid leírás
Az Országos Bibliográfiai Központ tisztviselője (1939–1941), a kolozsvári Egyetemi Könyvtár segédőre (1941–1945), a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Művészettörténet Tanszéke előadó tanára, tanszékvezető egy. docense (1945–1950), a román hatóságok nyomására távozni kényszerült Kolozsvárról (1950). A Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának muzeológusa, osztályvezetője (1950–1953). A Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya (1953–1955), az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) tud. munkatársa (1953–1957), az OMF tud. osztályvezetője (1957–1977), minisztériumi főtanácsos (1974-től). A Magyar Képzőművészeti Főiskolán a Restaurátorképző Intézet igazgatója (1967–1983), egy. tanára (1983–1988). A BME Műemlékvédelmi Szakmérnöki Tagozatának tanára. Az MTA Építészettörténeti és Elméleti, Művészettörténeti Bizottságának tagja. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Művészettörténeti Szakosztályának titkára (1956– 1964), a Társulat alelnöke (1964–1973), elnöke (1977–1987). A Magyar Műemlékvédelem c. évkönyv szerkesztője (1960––1977).
Tudományos pályafutásának elején a magyarországi műgyűjtés történetével foglalkozott, Kolozsvárra kerülése után elsősorban a magyarországi középkor, elsősorban Erdély építőművészetét kutatta. Feldolgozta az Országos Levéltár Középkori Gyűjteményében őrzött erdélyi anyagot. Komplex kutatási módszert alkalmazva – a művészettörténeti elemzéseket a régészeti és az írott történeti források gondos feltárásával párosítva – alapvetően új eredményeket ért el a középkor művészetének feltárásában.