Rövid leírás
Az Est-lapok munkatársa (1923–1925), Pápán telepedett le, ahol versei kiadásából élt (1925–1931), majd Párizsban töltött három hónapot (1931). A Nyugat, a Válasz, a Magyar Csillag közölte írásait (1931–1934), a Válasz munkatársa (1934–1937), a lap szerkesztőbizottságának tagja (1937–1938); közben részt vett a népi írók debreceni bemutatkozásán (1934). Hörcsög c. verse miatt, izgatás vádjával, két hónapi felfüggesztett fogházbüntetést kapott; Fehér torony c. kötetét elkobozták (1938), Lovaspóló a Vérmezőn c. verse miatt ismét bíróság elé került (1939, mindkét ítéletet felfüggesztették). A Tücsök c. irodalmi és művészeti szövetkezet alapítója (1939).
Az 1930-as évek elejére kapcsolatot talált a nemzeti radikális és szélsőjobboldali pártokkal. Belépett a Gömbös Gyula által szervezett Nemzeti Egységpártba (1932), ez a lépése a népi írók nagy felháborodását váltotta ki. A II. világháború alatt hírhedt antiszemita verseket írt, személyes csalódásaiért és a magyar nemzet megpróbáltatásaiért a zsidóságot hibáztatta. Verseiben gyakori szimbólumként szerepelt Solymossy Eszter, az a keresztény leány, akinek meggyilkolásáért a tiszaeszlári perben a zsidókat vádolták (Solymossy Eszter lelke, 1937; Solymossy Eszter vére, 1944). A Magyar Újság, a Napkelet, a Virradat c. lapok állandó külső munkatársa (1939–1944), az Egyedül Vagyunk c. lap munkatársa (1942–1944), a Magyar Ünnep főmunkatársa (1944). A szovjet hadsereg elől Romániába menekült (1944), önként jelentkezett a magyar belügyi szerveknél, háborús bűnösként a népbíróság háromévi börtönbüntetésre ítélte (1947). Büntetéséből egy évet töltött le a budai Pestvidéki Fegyházban és a Gyűjtőfogházban (1947–1948).
A Kolozsvári Szemle közölte első verseit (1916), majd első kötete, az Ibolyalevél, Szabó Dezső ajánló soraival jelent meg (1922). Költeményei a népdalok egyszerűségét, a Petőfi-hagyományt idézték, élesen szemben állt korának divatos izmusaival, az új irányzatokat a költészet zsákutcáiként értékelte. Stílusa gyakran él az élőszó, az anekdoták, a mesék fordulataival, témája a parasztság, a szegénység problémája. Líráját a népköltészetből merített formák, az életképszerűség, az érzelmesség, a mitologikus szemlélet és a természetszeretet jellemzi.