Rövid leírás
A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE TTK III. sz. Kémiai Intézet gyakornoka (1924), tanársegéde (1924–1932), egy. adjunktusa (1932–1946) és magántanára (1934–1941), c. ny. rk. tanára (1941–1946), intézeti tanára (1946–1949). A Fizikai-kémiai és Radiológiai Intézet ny. r. tanára (1949–1952), egy. tanára (1952–1976) és a Tanszék vezetője (1949–1976); közben az ELTE TTK dékánja (1950–1952).Felsőoktatási (1952. dec. 6.–1953. júl. 3.), majd oktatásügyi miniszter (1953. júl. 4.–1956. júl. 30.). Az MTA Matematikai, Fizikai, Kémiai és Műszaki Tudományok Osztályának osztálytitkára (1947. nov. 17.–1949. nov. 29.), az MTA Elnökség tagja (1949. nov. 29.–1950. dec. 2. és 1953. máj. 30.–1961. ápr. 14.), főtitkára (1950. dec. 2.–1953. máj. 30.; 1956. máj. 30.–1957. dec. 20.; 1964. ápr. 24.–1970. febr. 5.), a Kémiai Tudományok Osztálya osztálytitkára (1959. jan. 30.–1964. máj. 25.). Az MTA elnöke (1970. febr. 5.–1976. aug. 16.). A Magyar Kémikusok Egyesülete főtitkára (1943–1949), elnöke (1949–1951). A Magyar Természettudományi Akadémia tagja (1945–1946). Országgyűlési képviselő (1953–1957). Az MDP Központi Vezetősége (KV) tagja (1954–1956). A Tudományos és Felsőoktatási Tanács alelnöke (1961–1962), elnöke (1962–1964).
A magyarországi elektrokémiai kutatások elindítója és világhírű művelője, az elektrokémiai kinetika megteremtője. Nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket ért el az elektrolitikus fémleválás, az ionvándorlás, a fémes kristályok elektrolitikus vizsgálata, ill. a higanyelektróddal és -amalgámmal kapcsolatos kutatások terén. Elsőként vizsgálta a hidrogén elektronikus leválasztása során fellépő túlfeszültség okait (Erdey-Grúz–Volmer-jelenség). Miniszterként nevéhez fűződik a magyarországi akadémiai kutatóhálózat kialakítása, majd létrehozta az első hazai országos távlati tudományos kutatási tervet (1961–1964), később a magyar akadémiai reform kezdeményezője (1970).
(A kép forrása: http://www.vegyipari.hu/egt/elete.html)