Rövid leírás
A Pest megyei Irsán tanító (1923–1924), az esztergomtábori R. K. Patronage Szalézi Fiúnevelő Iskola (1924–1933), a pestszenterzsébeti Állami Polgári Fiúiskola r. tanára (1933–1939); közben a Budapest–Vidéki Tankerületi Főigazgatóság szakfelügyelője (1936–1937). A Békéscsabai Városi Könyvtár könyvtári őre (1945–1948), könyvtárosa (1948–1952), a Békéscsabai Megyei Könyvtár könyvtárosa (1952–1960), a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) tud. főmunkatársa (1960–1961).
Bajcsy-Zsilinszky Endre közeli munkatársaként a Nemzeti Radikális Párt belső köréhez tartozott (1929–1933), Tamási Áronnal együtt részt vett Bajcsy-Zsilinszky választási kampányában (1930), Bajcsy-Zsilinszky Nemzeti radikalizmus c. programját (1931) élete legnagyobb élményének tartotta. A Nemzeti Radikális Párt alvezére, a párt irodájának vezetője (1931–1933), a párt ifjúsági csoportjának, a Márciusi Fiatalok Szemináriumának a megszervezője (1932). Munkásságát ekkor a párt lapjában, az Előőrsben megjelent politikai írások jelzik, pl. cikksorozatban támadta Szekfű Gyulát (1932). Fokozatosan szakított Bajcsy-Zsilinszky körével (1934–1935), tevékenyen részt vállalt az Új Szellemi Front létrehozásában (1935), egyik előkészítője a népi írók egy része és Gömbös Gyula találkozásának (1935. ápr. 16.). Miután leszámolt a Gömbös-féle reformillúziókkal, a népi baloldal felé közeledett, politikai írásaiban egy új, szegényparaszti jellegű tömegpárt megalakítását javasolta, s ennek érdekében elfogadta az osztályharc elvét és egyéb, a parlamenten kívüli, nem demokratikus (erőszakos) eszközöket is. A Magyarország felfedezése c. sorozat első köteteként megjelent Viharsarok c. szociográfiájában forradalmi rendszerváltozást hirdetett (1937). Az ügyészség nyomozást rendelt el ellene „osztály elleni izgatás, a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen, sajtó útján elkövetett vétség” miatt. Könyvét elkobozták, állásából elbocsátották, hosszú bírósági procedúra után előbb hét havi fogságra ítélték (1938); felmentették, majd a felmentő ítéletet megsemmisítették (1939), végül kormányzói kegyelemben részesült (1940). A Márciusi Front alapító tagja, 12 pontjának megszövegezője, a Nemzeti Múzeum előtti ünnepség szónoka (1937).
Az 1930-as évek végén fokozatosan elszigetelődött, Viharsarok c. műve miatt a szélsőjobboldal, radikális publicisztikai tevékenysége miatt a polgári demokraták és a szociáldemokraták is támadták. Miután a Márciusi Frontban szembekerült Kovács Imrével is, ismét új népi irányzatot szervezett, a Néppel a népért! elnevezésű mozgalmat (1939). E jelmondat lett a Nemzeti Parasztpárt (NPP) mottója, ugyanakkor megfogalmazta a Magyar tízparancsolatot. Mind a mozgalmat, mind a programjául szánt pontokat összekötő kapocsnak szánta a Márciusi Front és az NPP között. A párt megalakításában személyi ellentétek miatt nem vett részt, majd eltávolodott a népi mozgalomtól is, fokozatosan a politikai közélet perifériájára sodródott. A politikai szélsőjobb felé fordult, ideológiailag azonban szemben állt a nyilasokkal.
Irodalmi munkásságát versekkel kezdte, majd bekapcsolódott a falukutató mozgalomba. Több mesegyűjteményt állított össze, népi szociográfiáit a társadalomtudományi szemlélet, az éles kritika és az osztályharcosság jellemzik. Politikai tevékenysége mellett alapvető irodalomtörténeti kézikönyveket is írt. Békéscsabai tartózkodása alatt kirekesztődött az irodalmi életből is. Új műve, a Bresztováczy és az ördög c., a dzsentrivilágot szatirikusan ábrázoló kötete, csak 1957-ben jelenhetett meg. Irodalmi munkássága csak az 1960-as évektől teljesedhetett ki, elsősorban népszerű történelmi regényeket (Kuruc idő, 1962; Csillagok vigyáznak, 1968; Visegrádi esték, 1974) írt.
(A kép forrása:https://cultura.hu/kultura/feja-geza-utja/)