Rövid leírás
A Népművelődési Minisztérium Központi Iskolájának tanára (1951–1954), a Csillag munkatársa (1954–1957), szabadfoglalkozású író (1957–1959). Az Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjának (OSZK KMK) főmunkatársa (1959–1973), egyúttal az Új Könyvek c. kiadvány alapító szerkesztője. A kaposvári Somogy c. folyóirat rovatvezetője (1973–1983), a Kortárs szerkesztője (1983–1997). A Magyar Írók Szövetsége alelnöke (1981–1986). A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) alapító tagja (1992).
Első verseit a Sorsunk, a Dunántúl és a Válasz közölte. Nagy feltűnést keltett Bartók c. verse (1949), majd Hazafelé c. kötetében (1955) egyszerű eszközökkel megírt tényversei és emelkedettebb, otthonosabb igényű költeményei is helyet kapnak. Józan reggel (1958) c. kötete miatt, politikai okokból évekig hallgatásra kényszerült, kiszorult az irodalmi életből. Az első kötetek tényversei, hittevő és bensőséges költeményei, valamint az 1960-as években írott alkotások mellett, utazások tárgyias leírása, zsarnokságellenes versek is szerepeltek (Tengerek, dombok, 1961; Fordul az ég, 1964; Arcom útjai, 1967). A Másik végtelen (1970) a magát addig kiegyensúlyozottnak hívő ember drámai megrendüléséről tanúskodik. Fülep Lajosnak és Colin Masonnak Kettős rekviem c. kötetével (1973) állított emléket. Későbbi költeményeit szigorú korkritika, moralista szemléletmód, harmónia iránti vágy, természetközeliség, nyitottság, átélő erő és pontos szerkesztés jellemezte (Kőnyomat, 1982; Reményfutam, 1985; Elveszett évszak, 1987). Jelentősek naplóregényeknek is tekinthető műfajtörténeti különleges alkotásai, az Ezer este Fülep Lajossal (1986) és A Kollégium (1991).
(A kép forrása: Szép Versek című antológia (1983), a kép köteten belüli sorszáma: 19, szerző: Vahl Ottó fotóművész)