Rövid leírás
A MÁV pénzügyi előadója (1950–1958), az Élet és Irodalom versrovatának vezetője (1960–1964), a Magyar Írók Szövetsége külügyi titkára (1964–1968), az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese (1968–1972). A Magyar Írók Szövetsége főtitkárhelyettese (1972–1976), főtitkára (1976–1982), a Látóhatár főszerkesztője (1982–1987). A Magyar PEN Club alelnöke (1982–1987). Az MSZMP KB tagja (1966–1980).
Első köteteiben a nyugatos hagyomány pontosságra törekvő, felkészült verselését folytatja (Zsúfolt napok, 1956; Ének gyógyulásért, 1958). Ismert antológiák címe fűződik nevéhez, a Tűz-tánc (1958) és a Tiszta szigorúság (1964). Verseiben megnyilatkozik az emberiség jobb jövőjébe vetett utópikus hite, alkalmanként személyes, családi élményei. Az Emberi szertartás (1960) c. kötetében megjelent Jób könyve a szenvedések között megőrzött hűség allegóriája. Költészetének legtöbbször idézett, legismertebb versei az Artisták (1964) és a Nyárvég (1965) címadó versei. Magánéleti válságot is tükröz a Kedd (1966) és a Kis csodák (1968) c. kötet. Versben és prózában is feldolgozta indiai útiélményeit (Márciusi nyár, 1971; Ablakban a nap, 1972), összegyűjtött verseit a Szenvedély évszakai címmel jelentette meg (1973). Az Elégiák évada c. kötettel (1974) költészetében a valóságábrázolás mellett a harmónia utáni vágy, az elmúlással való szembenézés élménye is meghatározóvá válik. Utolsó kötetei lírai naplóként hatnak (Legszűkebb hazám, 1984; Kelet-nyugati kerevet, 1984), amelyben mindig jelen van az elmúlással, az idővel való szembenézés motívuma. Posztumusz kötetében saját alakjához hasonló alteregó sorsát ábrázolja iróniával, öniróniával (Doktor Valaki tévelygései, 1988). Műfordítóként elsősorban kortárs költők – Nezval, Voznyeszenszkij, Rozsgyesztvenszkij, Enzensberger – műveit ültette át magyar nyelvre.
(A kép forrása: Szép Versek antológia sorozat (1981), a kép köteten belüli sorszáma: 17, szerző: Csigó László fotóművész)