Rövid leírás
Tanulmányai befejezése után férjhez ment Mario Boni olasz grófhoz, majd Velencében telepedett le (1926–1930-as évek). A Pesti Hírlap olaszországi tudósítója (1930-tól) és a Pesti Hírlap Könyvek műfordítója. A II. világháború után, a Városi Színház, majd a Magyar Színház (1946–1949), később a Fővárosi Operettszínház igazgatója (1949–1956). Az Országos Színészképző vezetője (1948–1949). Szabadfoglalkozású író, szerkesztő és műfordító (1956-tól).
Első írása, elbeszélése 13 éves korában jelent meg (Mesterséges nyár címmel, az Érdekes Ujságban). Mivel tapasztalta, hogy írónőként kevéssé tud érvényesülni, a Pesti Hírlapban megjelent írásai, majd művei és műfordításai túlnyomó többségét Gáspár Miklós néven jegyezte. Az 1930-as években a Belvárosi Színház sikerrel mutatta be drámáit (Rendkívüli kiadás, 1933; Mindennek ára van, 1936), sőt Tűzvarázs c. színművét Olaszországban is előadták (1937). Műfordítóként rendkívül termékeny volt, a Pesti Hírlap Könyvek sorozatban adta ki munkáit, amelyek elsősorban a kor népszerű lektűrjei voltak (Max Brand, Max Ring, Katrin Holland stb. művei). A ponyvairodalom remekein kívül azonban kortárs angol, német és olasz szerzőket is tolmácsolt: az ő fordításában jelent meg – többek között – Carlo Collodi klasszikus meséje (Pinocchio, 1940), valamint Hans Fallada, Sommerset Maugham, François Mauriac és Luigi Pirandello több írása.
A II. világháború után jelentős szerepet vállalt a magyar kulturális életben. Vas Zoltán sajtófőnöke volt, majd több fővárosi színház művészeti vezetőjeként és igazgatójaként tevékenykedett. Nevéhez fűződik a magyar operettművészet tartalmi megújítása, a műfaj történetéről több könyvet is írt és szerkesztett. Színházi vezetői munkássága mellett elsősorban színműveket írt: drámái közül kiemelkedik az Új Isten Thébában c. műve, amely a magyarországi politikai szatíra első kísérlete.
(A kép forrása: https://hofra.hu/szerzoink/gaspar_margit)