Rövid leírás
A budapest Standard Villamossági Rt. mérnöke (1935), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Gépészmérnöki Osztály Mechanikai Technológiai Tanszéke tanársegéde (1935–1941), egy. adjunktusa (1941–1944), tanszékvezetéssel mb. egy. adjunktusa (1944–1947) és magántanára (1946–1947), ny. rk. (1947–1949), ny. r. tanára (1949–1950). A BME Gépészmérnöki Kar Mechanikai Technológiai és Anyagszerkezettani Intézete igazgatója és tanszékvezető egy. tanára (1951–1977); közben a BME rektora (1954–1957), tudományos rektorhelyettese (1964– 1967). A Nehézipari Központi Műszaki Fejlesztési Osztályának vezetője (1947–1948), a Fémipari Kutató Intézet (1948–1949), a Vasipari Kutató Intézet igazgatója (1949–1952), a BME Mérnök Továbbképző Intézet igazgatója (1954–1957).
A modern magyar fémipari és kohászati kutatás egyik megteremtője. Legjelentősebb eredményeit az anyagszerkezettan, az anyagvizsgálat és a hegesztések röntgenvizsgálata területén érte el. Technológiai eljárásokat dolgozott ki a nagyméretű acélszerkezetek hegesztéses kötésekkel való összeállításához, a képlékenyalakítás terén pedig a gömbgrafitos öntöttvas kovácsolhatóságát vizsgálta. A II. világháború után szakértőként közreműködött a főváros elpusztult hegesztett Duna-hídjainak újjáépítésében, ő irányította az anyagvizsgálatokat a Kossuth-híd, a vásárosnaményi Tisza-híd és több erőmű építésekor.
(A kép forrása: https://pereputty.blog.hu/2019/01/23/a_szazadfordulo_puskasara_bukkanva)