Rövid leírás
Az I. világhorúban katonaorvosként, ill. honvéd főorvosként frontszolgálatot teljesített (1914–1918), az összeomlás után a Népjóléti Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium segédtitkára (1919–1927). A Népegészségügyi Minisztérium alapító vezetője c. osztálytanácsosi rangban (1927–1935), egyúttal Szántó Menyhért nyugdíjaztatása után Szántó koncepciói alapján folytatta a Népegészségügyi Múzeum profiljának kialakítását, kutatási programjának kidolgozását (1927-től). Az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) Biztosítottak Gondozó Osztálya, ill. uo. az Egészségügyi Főosztály vezetője (1935–1940), az Állami Munkaközvetítő Hivatal vezetője (1940–1944). Egészségügyi főtanácsos (1935–1940), minisztertanácsos (1940–1944). A II. világháború után, a Népjóléti Minisztérium osztályfőnöke (1945), az Országos Közegészségügyi Intézet(OKI) főigazgatója (1945–1957), az Orvostudományi Dokumentációs Központ és a BOTE Egyetemi Könyvtár mb. igazgatója (1957–1960). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. a BOTE c. ny. rk. tanára (1946–1951).
Szociálhigiénével, társadalom-egészségtannal foglalkozott, a magyarországi közegészségügyi kutatások egyik elindítója, Győry Tibor ösztönzésére elsőként vizsgálta a magyar egészségügy történetét komplex, művelődéstörténeti háttérrel. Alapvetően új megállapításokat tett a magyarországi népbetegségek (pl. golyva, nemi betegségek stb.) orvosstatisztikai, közegészségügyi és demográfiai vizsgálata terén. Jelentős szerepet játszott a közegészségügyi törvények kidolgozásában, a magyar orvosi dokumentációs szolgálat megindításában.