Rövid leírás
A Mintarajziskolában Balló Ede és Loránfi Antal tanítványa (1900–1901), Olaszországban járt hosszabb tanulmányúton, Rómában a tájképfestészetet tanulta (1902), a firenzei Istituto di Belle Artin anatómiai tanulmányokat folytatott (1903). Később visszatért Rómába (1905), majd Párizsba (1906) és Comóba tett újabb tanulmányutat (1907).
Képeit történeti intimitásoknak nevezte, sejtelmes víziókat, álomvilágot festett, amit Nakonxipánnak nevezett. Olaszországi élményei, az ódon olasz kisvárosok hangulata, a reneszánsz figurái, alakjai, amelyek gyakori témái műveinek, mindig ehhez a fantáziavilághoz társulnak, átfogalmazódnak, és csak ebben az álomvilágban léteznek. Sétáló párokat, légies rokokó nőalakokat fest, képeinek szomorú, melankolikus hangvételét lágy tónusokkal, s néha zománcos színekkel adja vissza. Művészete az angol preraffaeliták világával is rokonítható. A festészeten kívül számos könyvet illusztrált, díszletet és jelmezeket tervezett Strindberg Hattyúvér c. mesejátékához (1911). Az I. világháború súlyos lelki válságot idézett elő benne, elméje elborult, a lipótmezei ideggyógyintézetbe került, és ott is halt meg.
(A kép forrása: Wikipédia)