Rövid leírás
Műegyetemi tanulmányait félbeszakítva önkéntesként belépett a hadseregbe (1893), a cs. és kir. 6. vártüzérezredben szolgált (1893–1895; 1895. jan. 1-jétől hivatásos tiszt; százados 1910–1913). A cs. és kir. 7. hegyi tüzérezredben százados (1913–1914), az I. világháborúban a 8. honvéd ágyúsezredben százados (1914–1916), őrnagy (1916–1918), végül a 255. nehéz honvéd tüzérezred parancsnoka (1918). Az összeomlás után az aradi tüzér felszerelőállomás (1918. nov.–1919. jan.), majd a 41. honvéd nehéz tüzérezred parancsnoka (1919. jan.–márc.), a Tanácsköztársaság elől Szegedre menekült (1919. márc.). Szegeden, a Nemzeti Hadsereg Fővezérsége Hadműveleti, ill. Szervezési Osztályának tüzér előadója (1919. márc.–1921); alezredessé (1920. márc. 30.), ezredessé léptették elő (1920. júl. 15.). A debreceni Tisza István Tudományegyetemen a magyar hadtörténelem mb. előadója (1920–1921). A budapesti Hadtörténeti Levéltár ún. csoportigazgatója (1921. ápr. 1.–1925. dec. 31.; átmeneti: 1926. jan. 1., majd nyugállományba helyezték: 1927. jan. 1.).
Magyarország középkori és kora újkori hadtörténetével, az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc hadtörténeti kérdéseivel, Debrecen és Bihar vármegye helytörténetével foglalkozott. Különösen értékesek a magyar hadtörténelem legfontosabb eseményeinek stratégiai szempontú feldolgozásai, Hunyadi Mátyás hadsereg-szervezői tevékenységével kapcsolatos megállapításai, továbbá a mohácsi csatavesztés, a hódoltságkori végvárrendszer és a nemesi felkelés intézmények művelődéstörténeti jelentőségeit elemző dolgozatai.
(A kép forrása: https://www.biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=1674)