Rövid leírás
A székelyudvarhelyi római katolikus főgimnázium r. tanára (1855–1869), br. Eötvös József ösztöndíjával Svájcban és Németországban a tanítóképzőket tanulmányozta (1869–1870), a székelykeresztúri tanítóképző intézet (1870– 1873), a Budai Állami Tanítóképezde, ill. a Paedagogium Állami Polgári Iskolai Tanárképző igazgatója (1873–1898). Az Országos Tanszermúzeum vezetője (1886–1898). Kir. tanácsos (1892), c. tankerületi főigazgató. Az Országos Közoktatási Tanács tagja (1878–1898), a Polgári Iskolai Tanítók Országos Egyesületének elnöke, a Magyar Paedagogiai Társaság t. tagja (1912-től). A Néptanítók Lapja szerkesztője (1874–1894)
A modern polgári pedagógiai képzési formák magyarországi kezdeményezője, pedagógiai rendszere az Eötvös-féle polgári liberális művelődéspolitikára, ill. a Comenius–Pestalozzi–Diesterwey–Dittes-féle demokratikus népoktatási pedagógiára épült. Az elsők között ismerte fel a munkának és a munka oktatásának a gyermeki személyiség kialakulásában játszott fontos szerepét. Jelentős szerepet játszott a magyarországi tanítóképző és polgári iskolai intézetek magyarországi megreformálásában. A budai tanítóképzőben bevezette a polgári iskolai tanári, a gyakorló polgári iskolai tanári és a tanítóképezdei tanári tanfolyamokat. Jelentősek neveléstörténeti és az írás-olvasás módszertanával foglalkozó szakdolgozatai. Számos polgári iskolai és tanítóképző-intézeti tankönyvet, olvasókönyvet, egyéb pedagógiai segédkönyvet írt és szerkesztett.
(A kép forrása: Wikipédia)