Rövid leírás
A budapesti középiskolai tanárképző intézet gyakorlógimnáziumának kisegítő (1883–1884), h. (1884–1886), majd r. tanára (1886–1906), a budapesti Eötvös József Collegium vezető tanára (1906–1918). A budapesti tudományegyetem magántanára (1910–1918), a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen (1918–1919), ill. a Budapestre menekült pozsonyi tudományegyetemen a klasszika-filológia ny. r. tanára (1919–1923) és a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1921–1922). A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a klasszika-filológia ny. r. tanára (1923–1932) és az Egyetem rektora (1926–1927). A Stolze–Fenyvessy-féle Országos Gyorsíró Egyesület alelnöke (1893-tól) és a Magyar Gyorsíró Társaság elnöke (1924-től).
Ókori görög történelemmel, elsősorban görög klasszikus művek fordításával, szövegkiadásával és magyarázatával foglalkozott. Kiadta és részben fordította, ill. újrafordította Homérosz, Platón, Démoszthenész, ill. Tacitus és Vergilius műveit. Különösen értékesek a korai magyar történelem egyes bizánci forrásait (pl. Bölcs Leó, Bíborbanszületett Konstantin stb. munkáit) feldolgozó tanulmányai. Hóman Bálinttal együtt kutatta a veszprémvölgyi apácák alapítólevelét: egyértelműen tisztázták, hogy a két fennmaradt oklevél közül melyik a hiteles és melyik a hamis? Magyar nyelvészként mondattani és helyesírási kérdéseket tanulmányozott. Gyorsíróként a Stolze–Fenyvessy-rendszerű gyorsírást művelte. Jelentős kultúrpolitikusi munkássága is: kezdeményezte a kötelező középiskolai görögnyelvoktatás helyett a választható, ún. görögpótló tantárgyak bevezetését (1891-től), tevékeny részt vállalt az Ezredévi Kiállítás közoktatási bizottságának munkájában (1896).