Rövid leírás
A debreceni Tisza István Tudományegyetem Kórbonctani Intézetének gyakornoka (1921–1923), egy. tanársegéde (1923). A bajai kórház kórboncnok főorvosa (1923–1940), a pécsi Erzsébet Tudományegyetem magántanára (1933–1938), c. ny. rk. tanára (1938–1940). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a kórbonctan és a törvényszéki orvostan ny. r. tanára és a Kórbonctani és Törvényszéki Intézet igazgatója (1940–1945), a marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetem Kórbonctan Intézetének ny. r. tanára és a klinika igazgatója (1945–1952). A BOTE II. sz. Kórbonctani Intézet tanszékvezető egy. tanára és a klinika igazgatója (1952–1967), egyúttal az Igazságügyi Orvostani Intézet mb. vezetője (1955–1957), a Gerontológiai Kutató Intézet tud. igazgatója (1965–1967).
Igazságügyi orvostannal, orvosbiológiával foglalkozott, a magyarországi gerontológiai kutatások úttörője. Megállapította a bélbaktériumok porfirinképző tulajdonságát, feltérképezte a Balaton vízszennyezéstől független és szennyezéssel összefüggő baktériumflóráját. Rámutatott a kagylóknak a víz öntisztuló képességében játszott fontos szerepére. Tisztázta a kagylómérgezés okát, általánosan elfogadott módszert dolgozott ki a mérges kagylók felismerésére.
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/h-75B54/haranghy-laszlo-75C3B/)