Rövid leírás
A magyar kir. központi állampénztár pénztári gyakornoka (1898–1900), segédtisztje (1900–1904), ellenőre (1904–1907), főellenőre (1908–1911), a dohányjövedék központi igazgatóságának munkatársa, számvevőségi tanácsosa (1911–1929); közben az I. világháborúban a balkáni fronton szolgált (1914–1918). A Petőfi Társaság tagja (r.: 1909).
Első versei az Ország–Világban jelentek meg (1896), első kötetében (Költemények, 1902) fájdalmas hangú, csalódott szerelmes verseket és népszerű hazafias költeményeket írt. Verseit az érzéki gazdagság szenvedélyes vágya, a formák és a színek tobzódása jellemzi. Új versek (1906) c. kötetében kuruc verseit adta közzé. Rákosi Jenő a kor népszerű írója elismeréssel fogadta verseit, első kritikusai Reviczky Gyula és Komjáthy Jenő munkásságát folytató nemzeti költőnek tartották, a 20. század elején a Nyugat köré tömörült írók viszont elutasították korszerűtlen formai megoldásai és idealizmusa miatt. Későbbi műveit mély erkölcsi és szellemi panteizmus jellemzi (Homo és Homunkulusz, 1908). Legismertebb regényében (Kristálynézők, 1914) a hazai kultúra féltése szólal meg az „idegennek” bélyegzett hatásoktól. A regényt egy újjászülető magyarság utópiájának szánta, a mű az első kísérlet a magyar irodalomban a regény és az esszé műfaji határainak kitágítására. Különös, elvont, filozofikus műveire jelentős hatással volt Schmitt Jenő gnosztikus világrendszere és a keleti lélekvándorlásban való hit.
(A kép forrása: Wikipédia)