Rövid leírás
A kolozsvári Ujság segédszerkesztője (1908–1909), a Színházi Hét c. lap alapító szerkesztője (Incze Sándorral, 1909–1910). Budapestre költözése után a Színházi Élet szerkesztője (1910–1913), a Budapesti Hírlap és a Pesti Napló (1913–1927), a Pesti Hírlap belső munkatársa (1927–1943), egyúttal az Új Idők állandó munkatársa, ill. a Vígszínház egyik igazgatója (1938–1943). A Petőfi Társaság (r.: 1931), a Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1934). A Magyar PEN Club főtitkára, a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke. A Magyar Protestánsok Lapja főszerkesztője (1933–1943).
Színművei, dalszövegei, kabaréi mellett publicisztikai írásai és nyelvművelő, nyelvvédő cikkei is népszerűek voltak, de jelentős sikereket elsősorban hangulatos, „finomrajzú” regényeivel aratott. Életének legtermékenyebb szakaszában számos nagy sikerű életrajzi regényt írt a magyar történelem és művészet kiemelkedő személyiségeiről (Az üstökös, 1932; Ember küzdj…, 1932; Mathias rex, 1936). Műveit nagyvonalú szerkezet, a legapróbb részletekig kidolgozott korhű környezet jellemzi. Elsősorban könnyed szórakoztatásra, fordulatos cselekményszövésre törekedett, ezért regényeiben társadalmi kérdésekkel nem foglalkozott. Kodály Zoltán Háry János c. dalművének szövegkönyvírója (Garay János verse nyomán, Paulini Bélával, 1926). Regényeit számos nyelvre lefordították, művei több kiadást is megéltek. Jelentős műfordító tevékenységet is folytatott, elsősorban O’Neill, Maugham, Jack London, Byron, ill. latin klasszikusok műveit tolmácsolta.
(A kép forrása: Wikipédia)