Rövid leírás
Az Állami Földmérés segédmérnöke, mérnöke (1923–1941), a Pénzügyminisztérium (PM) IX/b. Főosztály (Állami Földmérés) vezetője (c. miniszteri tanácsosi, ill. műszaki főtanácsosi rangban, 1941–1949); miniszteri osztályfőnök (1947–1949). Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal főmérnöke (1949–1953). A József Műegyetemen és a háromszögelő-mérnöki tanfolyamon a kiegyenlítéstan és a csillagászati geodézia mb. tanára (1929–1941). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának magántanára (1941–1951), a miskolci NME Soproni Földmérnöki Kar Geodéziai Tanszék mb. előadó tanára (1951–1953), az ÉKME Mérnöki Kar II. sz. Geodéziai, ill. Felsőgeodéziai Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1953. jan. 10.–1967); közben a Kar dékánja (1960–1964), az Egyetem rektora (1964–1967). A BME Építőmérnöki Kar Felsőgeodéziai Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1967–1972).
Vezető szerepet játszott Budapest székesfőváros háromszögelésében és részletes felmérésében. Jelentős érdemeket szerzett a magyarországi földmérnökképzés megszervezésében és irányításában. Megalkotta a mechanikai kiegyenlítés új elméletét, kidolgozta az országos felsőrendű háromszögelési hálózat kiegyenlítéséhez alkalmazott eljárást, a dominánspontok módszerét.
(A kép forrása: http://geodeziafm.blogspot.com/2011/04/)