Rövid leírás
Budapesten ügyvédjelölt (1936–1939), az Anonymus Könyvkiadó lektora és irodalmi lektora (1939–1945); közben munkaszolgálatos a Don-kanyarban és németországi koncentrációs táborok foglya (1939–1945). A II. világháború után Budapest székesfőváros hivatala osztályvezető tanácsosa (1946–1949), a Köztársaság (1946–1947), a Jövendő c. lapok irodalmi rovatvezetője (1946–1947), a Március Tizenötödike felelős szerkesztője (1947–1949), a Magvető Könyvkiadó igazgatója (1955–1957). A Színművészeti Akadémia, ill. Színház- és Filmművészeti Főiskola Művészetelméleti Tanszéke ny. r. tanára (1945–1951), főisk. tanára (1952–1973) és a Tanszék vezetője (1945–1973), a Pázmány Péter Tudományegyetemen a filozófiatörténet ny. r. tanára (1946–1949).
Hatalmas terjedelmű életművében, a lírától a történelmi regényen és drámán, elbeszélésköteten keresztül számos népszerű irodalom-, színház-, gondolkodás- és művelődéstörténeti munka, ill. tankönyv is helyet kapott, de jogi és vallástörténeti kérdésekkel is foglalkozott. Rendkívüli történelmi, irodalmi és filozófiai műveltségének birtokában önmagát szenvedélyes ismeretterjesztőnek és ismeretszerzőnek tartotta. Szépprózai munkásságát a balzaci és mikszáthi alkotásmód jellemzi, az adott korszak társadalmi, szellemi mozgásainak ábrázolására törekedve gyakran élt az anekdotázás lehetőségével. Kedves műfaja volt a történelmi kalandregény, amelyen keresztül igyekezett képet alkotni saját korának jellegzetes történelmi helyzetéről, magatartásformáiról, s az őket befolyásoló szellemi mozgásokról.
(A kép forrása: Szép Versek antológia (1985), a kép köteten belüli sorszáma: 23, szerző: Vahl Ottó Fotóművész)