Rövid leírás
Az I. világháború alatt főhadnagyként, majd századosként a balkáni (1914–1915), az olasz (1915–1917, 1917–1918) és rövid ideig az orosz fronton harcolt (1917). Az összeomlás után részt vett az Olaszországban maradt katonák hazaszállításának megszervezésében, a miniszterközi fegyverszüneti bizottság előadója (1918. dec.–1919. márc.). A Tanácsköztársaság alatt a Hadügyi Népbiztosság és a Vörös Hadsereg parancsnokságának előadója (1919. márc.–1919. júl.). A bukás után belépett a Nemzeti Hadseregbe (1919–1921), a Honvédelmi Minisztérium (HM) újonnan szervezett hírszerző osztályának (VI–2. osztály) munkatársa (1921–1925), a párizsi magyar követség ún. rejtett katonai attaséja (1925–1926), a VI–2. osztály osztályvezető-helyettese (1926–1928). Alezredesi rangban a belgrádi székhelyű belgrádi és athéni katonai attasé (1928–1933), a HM VI–2. vezérkari főosztály (hírszerzés és kémelhárítás) vezetője (1933–1937); közben ezredessé léptették elő (1933). A győri gyalogdandár (1937–1941), a székesfehérvári II. hadtest parancsnoka (1941. febr.–1942. szept.), a honvédség gyalogsági felügyelője (1942. okt.–1943. nov.).
A HM munkaügyi főcsoportfőnöke, a honvédelmi munkaszervezet vezetője (1943. nov.–1944. aug.); tábornoki (1938. nov. 1.–1941. ápr. 30.), altábornagyi rangfokozatban (1941. máj. 1.–1944. aug. 28.). Szolgálaton kívüli vezérezredesként a Lakatos-kormány külügyminisztere (1944. aug. 29.–1944. okt. 16.). Részt vett az 1944. okt. 15-i kiugrási kísérlet előkészítésében, amiért a Gestapo letartóztatta (1944. okt. 16.), majd átadta a nyilas hatóságoknak. Bajorországba hurcolták (1945. márc.), ahol az amerikai hadsereg szabadította ki (1945. ápr.). A II. világháború után Németországban telepedett le (1945). A Magyar Jóléti Bizottság, a müncheni Magyar Iroda vezetője (1946–1951). A Magyar Nemzeti Bizottmány tagja és képviselője az NSZK-ban (1949–1957).
(A kép forrása: Wikipédia)