Rövid leírás
Révész Géza kísérleti laboratóriumának gyakornoka (1919–1921). Tanulmányai befejezése után részt vett Hermann Imre a választás formai sajátosságait kutató kísérleteiben, majd rövid ideig egy iparos tanoncoknak segítséget nyújtó pályaválasztási laboratórium vezetője (az 1920-as évek közepe), ill. annak megszűnése után pszichoanalitikusként tevékenykedett (1945-ig). A II. világháború után a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének (MNDSZ) óvodai felügyelője (1945–1949), a Fővárosi Tanács óvodai felügyelője, majd főelőadója (1949–1952), a Bezerédj Amália Óvónőképző tanára (1952–1956), a Művelődésügyi Minisztérium (MM) Tanító- és Óvónőképző Osztályának főelőadója (1956–1962), nyugdíjasként az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) munkatársa (1962-től).
Tudományos pályafutásának kezdetén, Magyarországon az elsők között foglalkozott reklámpszichológiával, elsősorban a modern plakátok esztétikai és lélektani hatását vizsgálta. Később kizárólag gyermekpszichológiai, családi és óvodai nevelés-lélektani és oktatási kérdésekkel, a kisgyermek fejlődésével, a gyermeki gondolkodás, a gyermeki világkép kialakulásának sajátosságaival, az értelmi elmaradás vizsgálatával, ill. gyermekvédelemmel foglalkozott. Elsőként ismerte fel a gyermekközpontú valóságszemlélet (a gyermeki egocentrizmus sajátos esete) jelenségét. Vezető szerepet játszott a magyarországi felsőfokú óvó(nő)képzés kialakításában, az új 1971-es óvodai program kidolgozásában és a Montessori-módszer magyarországi meghonosításában.
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/h-75B54/hermann-alice-hermann-imrene-cziner-alice-75D6B/)