Rövid leírás
Emlékmű- és portrészobrászattal foglalkozott, díszítőszobrászati alkotásokat, templomi szobrokat készített. Korai korszakát realisztikus elemek, akadémikus formajegyek, érzékeny mintázás, szakmai műgond jellemzik, később alakjai leegyszerűsödnek, a kompozíció tömörségére, összefogottságára törekszik, művészetének a jellemábrázolás, a kifejezés ereje legfőbb erénye. Figyelő kutya (1900) c. szobrát a Párizsi Világkiállításon mutatta be. Legismertebb szobra Széchényi Ferenc portréja (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 1902) azonnal híressé tette, a siker hatására sorra készítette el a magyar történelem nagy személyiségeinek portréit, domborműveit, egész alakos kompozícióit (Bem József, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor). Munkát szimbolizáló szobra 1919. május 1-jén a Parlament előtt állt (ma a zalaegerszegi Csány-emlékmű mellékalakja).
Síremlékei: Kisfaludy Sándor (dombormű, Sümeg, 1908); Than Károly (Budapest, Kerepesi úti temető, 1910); Péterfy Sándor és Holló Lajos (Budapest, Kerepesi úti temető, 1913).
(A kép forrása: https://www.hetfalu.ro/lapok/ij01.html)