Rövid leírás
Pályafutását költőként kezdte, első verseskötete, a Kenyérszegés Párizsban jelent meg (1932-ben). Korai verseinek témája a szelíd hangulatokat idéző dunántúli táj és az életképekben gazdag, idillikus szerelem. Párizsból hazatérve, a franciás műveltségű, tehetséges bölcsész-költőt szívesen fogadta az urbánus Nyugat és a népi írókhoz kötődő Válasz köre is: versein ezért kimutatható a modern francia költészet és a magyar népdal hatása. Zenei érdeklődése mindvégig elkísérte, életútját egy váratlan fordulattal meg is szakította: beiratkozott a Zeneakadémiára, néhány évig komolyan készült az operaénekesi karrierre. Versesköteteinek váratlan sikere miatt feladta álmait, a magyar zenei kultúra változásaira azonban továbbra is érzékenyen reagált.
A II. világháború után jelentős szerepet vállalt a népi kollégiumi mozgalom megszervezésében, ő írta – egy csángó népdal dallamára – a NÉKOSZ-mozgalom népszerű indulójának szövegét (Sej, a mi lobogónkat, 1945; megzenésítették: 1947). Költészete, az általa is vállalt és hitt új világ építése miatt, valóságos ódai szárnyalásokat kapott. Verseit őszinte meggyőződés, a felszabadulás iránt érzett öröm és felelősség hatotta át, a sematikus verseket azonban kerülte, viszont közérthetőségre és zeneiségre törekedett. Második regénye a Bűn és bocsánat (1957) tíz évig nem jelenhetett meg. Két történelmi regénytrilógiát írt: a Dunántúli végeken (1951–1960) a 16–17. századi törökellenes végvári harcok hőseit állította középpontba. Az I. kötet Thury György vitézségének (Hulló csillagok, 1951), a II. kötet (A tél fiai, 1953) Huszár Péter és Irtó János „népi hősiességének”, a III. kötet (Hídégetés, 1960) Zrínyi Miklós bátorságának adózott. Világverő Mátyás király c. újabb trilógiája (1963–1968) néhány generációval korábban játszódott, s több „vitéz” főhős helyett csak eggyel, Hunyadi Mátyással foglalkozott. A romantikus kalandok és a magyar vitézség helyett itt Jankovich elsősorban a nagy formátumú európai uralkodó intellektuális képét, szövevényes diplomáciai manővereit, a hatalomgyakorlás intrikáit villantotta fel. A király magánélete szereplőire – többek között – Boroszlói Borbálára, Corvin János anyjára és Beatrix királynéra koncentrált; ezekkel a bonyolult személyes kapcsolatokkal magyarázta Mátyás tragédiáját és azt, hogy a legnépszerűbb uralkodó sikeres politikája, váratlan halála után, nem talált követőkre. Késői versei a magyar líra kimagasló formai tudásról tanúskodó alkotásai. Önéletrajzi írásaiban (Csepp a tengerben, 1956 és 1970) történetfilozófiai bölcsességekkel, nem egyszer lemondó keserűséggel számolt be emlékeiről. Műfordítóként elsősorban klasszikus és kortárs francia irodalmat tolmácsolt, amelyek közül kiemelkedik Romain Rolland (1866–1944) Colas Breugnon c. műve (1950) és Molière komédiái (Tartuffe, 1943 és Az embergyűlölő, 1948).
(A kép forrása: Szép Versek antológia (1971), a kép köteten belüli sorszáma: 23, szerző: Balla Demeter fotográfus)