Nemzeti Sírhelyek


Jány Gusztáv, vitéz (1924-ig Hautzinger Gusztáv)

Rövid leírás

Jány Gusztáv, vitéz (1924-ig Hautzinger Gusztáv)

 

Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után az új magyar hadügyminisztérium szolgálatába lépett, a székely hadosztály egyik dandárjának vezérkari főnökeként harcolt a betörő román csapatok ellen (1919. jan.–ápr.), román fogságba esett, internálták (1919. ápr.–1920. nov.). A debreceni vegyes dandárnál, majd az ottani katonai körletnél vezérkari tiszt (1920– 1923). A Ludovika Akadémia tiszti továbbképző tanfolyamán (azaz, a Hadiakadémián), a harcászat r. tanára (1923–1928), a 2. vegyes dandár vezérkari főnöke (1928–1931). A Ludovika Akadémia I. Főcsoportjának parancsnoka (1931–1936), az 1. vegyes dandár gyalogsági parancsnoka (1936. aug.–1936. okt.), a 3. vegyes dandár parancsnoka (1936. nov.–1938. máj.); vezérőrnaggyá (1934. nov.), majd altábornaggyá léptették elő (1937. nov.).

A kormányzó katonai irodájának főnöke (1938. máj.–dec.), az I. hadtest parancsnoka (1939. jan.–1940. febr.), a 2. magyar hadsereg parancsnoka (1940. febr.–1943. aug.), vezérezredesi rangban (1941. máj.-ától). Részt vett az erdélyi bevonulásban (1940. szept.), majd a mintegy 200 ezer fős hadsereggel, német alárendeltségben részt vett a Szovjetunió elleni harcokban (1942. ápr.–1943. ápr.). Az 1943. jan.-i, doni szovjet áttörés során több ízben is segítséget kért a német és a magyar hadvezetéstől, de az ígért segítséget nem kapta meg, ellenben a németek feltétlen kitartásra adtak ki parancsot, amelynek következtében a 2. magyar hadsereg nagy része megsemmisült (Don-kanyar). Hírhedté vált hadparancsában (1943. jan. 24.) súlyos vádakkal illette katonáit, amelyet azonban a helyzet megismerését követően visszavont (1943. márc. 12.). Hazatérése után nyugállományba vonult (1943. nov.). A Felsőháznak, a kormányzó által élethossziglan kinevezett tagja (1943–1944). A nyilas hatalomátvétel után reaktiválni akarták, de visszautasította a felkérést. A magyarországi harcok elől Ausztriába, majd Bajorországba települt át (1945. jan.), ahol amerikai hadifogságba esett (1945. máj.). Távollétében lefokozták és kizárták a honvédségből, önként hazatért (1946. okt.), a HM Katonapolitikai Osztálya háborús bűntettek vádjával letartóztatta, a budapesti népbíróság golyó általi halálra ítélte (1947. okt. 4.). Perújrafelvétel után a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta (1993. okt. 4.).

(A kép forrása: Wikipédia)