Rövid leírás
A budapesti Székesfővárosi Iparrajziskola r. tanára (1907–1920); és könyvkötő műhelyének vezetője (1909–1920), a Tanácsköztársaság alatt az iskolai direktórium tagja (1919). A proletárdiktatúra bukása után magániskolát nyitott (1920-tól), a budapesti Nemzeti Színház díszlettervezője (1935–1950).
Grafikákat, rajzokat készített, bankjegyeket tervezett, magyar és külföldi szerzők műveit illusztrálta, díszletet tervezett, oktatott, szakirodalmi munkássága is értékes. Grafikáira eleinte a „népies szecesszió” hatott, későbbi művei konstruktív kompozíciók, amelyek szimbolikus elemeket tartalmaztak. Különösen jelentős pedagógiai tevékenysége, az oktatásügy terén az ipari és a művészeti nevelés elkülönítettségének felszámolását szorgalmazta (1920). Grafikai tervezőiskolája komplex rendszerű műhelyiskola volt. Nevéhez fűződik a színpadi makettépítés tanításának bevezetése Magyarországon, s ugyancsak ő készített elsőként Magyarországon animációs mesefilmet, amelyet vetített képes díszletekkel folytatott kísérletei és az iskolai mozdulatrajzok előztek meg. A könyvkötés magyarországi és egyetemes múltjának tanulmányozása során szerzett tapasztalatait kötetben foglalta össze (A könyvkötő mesterség, 1922).
Kezdetben a Thália Társaság díszlet- és jelmeztervezője, majd Németh Antallal együttműködve a szegedi színház számára tervezett úttörő jelentőségű díszleteket. Szegeden Jaschik Álmos és tanítványai díszleteinek makettjeiből és jelmezterveiből rendezték meg az első modern magyar színpadművészeti kiállítást (1929). Feleségével együtt a Nemzeti Színház több előadásának díszleteit és jelmezeit tervezte (1935–1943). Szecessziós, magyaros díszítőelemeket felhasználó munkái közül a Csongor és Tündéhez, a Peer Gynthöz és a Roninok kincséhez készült tervei a legkiválóbbak. Bábterveket is készített (1910–1928).
(A kép forrása: http://jaschikmuveszeti.hu/jaschik-almos/jaschik_almos_250x349/)