Rövid leírás
A Földművelésügyi Minisztérium (FM) segédfogalmazója, fogalmazója (1898–1906). A Huszadik Század c. polgári radikális társadalomtudományi folyóirat alapító munkatársa (1900–1906), szerkesztője (1906–1915 és 1917–1919). A Társadalomtudományi Társaság titkára, alelnöke (1907–1918). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára (1911–1918), a budapesti tudományegyetemen a szociológia ny. r. tanára (1919. jan.–márc.). Az Országos Polgári Radikális Párt alapító elnöke (1914. jún.–1919. márc.), miniszteri rangban a külügyi tanács elnöke (1919. jan.–márc.). A Tanácsköztársaság kikiáltása után (1919. márc. 21.) egy ideig még Budapesten tartózkodott, majd elhagyta az országot (1919. ápr. 30.). Ausztriai évei alatt (1919–1925) a magyar emigráció egyik vezetője, a Bécsi Magyar Újság szerkesztője (1921–1923), majd kivándorolt az USA-ba (1925), az Ohio állambeli Oberlini Főiskolán (= Oberlin College) a szociológia és a politológia ny. r. tanára (1925–1952). A II. világháború alatt az Amerikai Magyarok Demokratikus Szövetségének elnöke.
A század első éveiben a Pikler Gyula és Pulszky Ágost körül kialakult társadalomtudományi körhöz csatlakozott, amely szembefordult az addig uralkodó nemzeti historizmussal, majd vezető szerepet játszott a történeti szociológia módszereinek magyarországi megismertetésében. A Társadalomtudományi Társaság és a Huszadik Század c. folyóirat alapító tagjaként a polgári radikális gondolkodás egyik legjelentősebb személyiségeként határozottan fellépett az általános és titkos választójog, valamint a földreform bevezetése mellett, ill. az erőszakos magyarosítás ellen. Az I. világháború idején azon kevesek közé tartozott, akik végig pacifista álláspontot foglaltak el: a Galilei Kör tagjaként támogatta a katonai szolgálat megtagadását, amiért bíróság elé is állították. Az Országos Polgári Radikális Párt alapító tagjaként magát a párton belül elhelyezkedő irányzatok között az ún. szabad szocialisták közé pozícionálta: élesen szembehelyezkedett az ortodox marxistákkal. Írásaiban a szabad kooperációt és decentralizációt hangsúlyozta a marxista etatizmussal szemben. Feladatának tekintette az ésszerű és igazságos kompromisszumot a munkásság és a dolgozó polgárság között; egyfajta szellemi munkáspártot utópiáját vetve fel. Külpolitikai nézeteiben, legfontosabb céljának Magyarország, ill. az Osztrák–Magyar Monarchia demokratikus átalakítását tekintette. Részt vett a Választójogi Blokk életre hívásában (1917. jún.), majd a Monarchia felbomlása idején, a gr. Károlyi Mihály elnökletével megalakult Magyar Nemzeti Tanács tagja (1918. okt. 23/24-étől). Az őszirózsás forradalom győzelme után, mint a nemzeti és nemzetiségi kérdés szakértője, a Magyarországon élő nemzetek önrendelkezési jogának előkészítésével megbízott tárca nélküli miniszter (1918. okt. 31.–1919. jan. 19.). A Károlyi-kormányt képviselte a belgrádi fegyverszüneti egyezményt eredményező tárgyalásokon, majd sikertelen megbeszéléseket folytatott Aradon a magyarországi románok vezetőivel (1918. nov. 13–15.).
Az összeomlás után, bizonyos naivitással várta a kialakuló új helyzettől, hogy az egyes államok területén érvényesülő kisebbségi jogok egymásra jótékony hatással lesznek majd. Az öt állam alkotta új dunai szövetséget közös vámrendszer, honvédelem és külpolitika kötné össze. Egy szigorúan alkotmányos dinasztikus szerkezet a nemzetek közötti egyensúly és a kisebbségvédelem biztosítéka maradhatna. A Dunai Szövetség mind a Balkánnal, mind Németországgal szerves és gyümölcsöző gazdasági és kulturális kapcsolatot tartana fenn. Az ország területi egységének megőrzése érdekében később ettől az állásponttól elmozdult, s kidolgozta az ún. Keleti Svájc-tervet (ez Magyarországot 27 teljes önkormányzatú kantonra osztotta volna), amely azonban a megváltozott körülmények között nem talált visszhangra (1918. nov.–dec.).
(A kép forrása: Wikipédia)