Rövid leírás
Pályája szorosan kötődött a szentendrei művésztelephez, azon belül is ahhoz az irányhoz, amely a neoklasszicizmus – a későbbi római iskola – törekvéseit valósította meg. Eleinte ex libriseket, könyvfejléceket, plakátokat tervezett, a Tanácsköztársaság egyik legfoglalkoztatottabb plakátművésze (Az alkohol meghalt; Fel, proletárok!; Nem! Nem! Soha!). Párizsi tanulmányútja után provinciális tájképeket, akvarelleket, rézkarcokat alkotott. Művészi pályájára a legnagyobb hatást római ösztöndíja tette, ettől kezdve a történeti festészet megújítója lett, számos freskót készített. Biztos rajzkészség, szellemes komponáló képesség és harsány színvilág jellemzi falképeit, későbbi munkáin viszont már az archaizáló quattrocento elemei kerülnek előtérbe, visszafogottabb színeket alkalmaz. A freskófestés mellett alkalmazott grafikával, plakáttervezéssel is foglalkozott, bélyegterveket készített, könyveket illusztrált.