Rövid leírás
A debreceni Tisza István Tudományegyetem, ill. a DOTE Ideg- és Elmegyógyászati Klinikán Sántha Kálmán gyakornoka, egy. tanársegéde (1940–1946), egy. adjunktusa (1946–1950), a Magyar Néphadsereg (MN) ideg- és elmegyógyász szakfőorvosa és a budapesti Központi Katonai Kórház Elmegyógyászati Osztályának osztályvezető főorvosa (1950–1957). A DOTE Ideg- és Elmegyógyászati Klinika klinikaigazgató és tanszékvezető egy. tanára (1957–1967); közben az egyetem rektora (1963–1967). A BOTE, ill. a SOTE Pszichiátriai Klinika klinikaigazgató és tanszékvezető egy. tanára (1967–1984). A Magyar Pszichiátriai Társaság alapító elnöke (1980–1984), a Pszichiátriai Világszövetség alelnöke (1983–1984).
Neurofiziológiával, neuropszichiátriával, idegsebészettel foglalkozott, az epilepsziakutatás világhírű magyar kutatója, az ún. mélyelektródos vizsgálatok magyarországi bevezetője. Magyarországon az elsők között létesített elektroenkefalográfiás laboratóriumot, ezzel az elektrofiziológiai kutatások egyik elindítója. Kezdeményezésére létesült a világhírű hencidai epilepsziás rehabilitációs központ. Az elsők között foglalkozott Magyarországon szociálpszichiátriával; epidemiológiai adatokkal igazolta, hogy a szaporodó lelki zavarok, a mentális egészség romlása szorosan összefügg a hazai társadalmi viszonyok rohamos rosszabbodásával.