Rövid leírás
A két világháború között az MSZDP egyik legfelkészültebb teoretikusa, a párt politikájának egyik, meghatározó egyénisége. Budapest VII., később V. kerületi szervezetének mozgalmi titkára, a VI. kerületi szervezet politikai titkára (1942–1944), a párt értelmiségi csoportjának egyik vezetője (1943–1944). Az ország német megszállásának napján (1944. márc. 19.) illegális végrehajtó bizottságot alakított a VI. kerületben. Behívták munkaszolgálatra (1944. máj.), a szerbiai Borba hurcolták (1944. jún.), ahonnan megszökött (1944. szept.), és csatlakozott a kommunista partizánokhoz.
A II. világháború után, a temesvári Szabad Szó újságírója és a Romániai Magyar Népi Szövetség aktivistája (1944–1945), Budapestre visszatérve az SZDP országos vezetőségének tagja, az Agitációs és Propaganda Osztály vezetője (1945 febr.-jától), a párt Szocializmus c. elméleti folyóirata szerkesztőbizottságának tagja (1945–1948). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Nagy-Budapest, 1945. ápr.–nov.), az SZDP nemzetgyűlési képviselője (országos lista, 1945–1947), országgyűlési képviselője (országos lista, 1947–1949), a parlament Politikai Bizottságának tagja. Támogatta az MKP és az SZDP egyesítését, a fúzió után az MDP KV tagja (1948. jún.–1949. szept.).
A Magyar Rádió (MR) és a Magyar Távirati Iroda (MTI) alelnöke (1948–1949). Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) koholt vádak alapján letartóztatta (1949. jún. 18.), a legnagyobb magyar koncepciós per, a Rajk-per nyolcadrendű vádlottjaként életfogytiglani fegyházra ítélték (1949. szept. 24.; az ítélet 1949. okt. 14-én vált jogerőssé; szabadon bocsátották: 1955. nov. 29.; rehabilitálták: 1956. szept. 27.). A politikai életbe nem térhetett vissza, a Corvina Kiadó felelős szerkesztője és műfordítással foglalkozott (1956–1965).
Közgazdasági és szociológiai tanulmányokat írt, alapvető megállapításokat tett a fasizmus gazdasági és társadalmi összefüggéseinek feltárása terén. Költőként kezdetben hagyományos versformában alkotott, majd figyelme a Kassák-féle avantgárd művészet felé fordult. Művészi kiteljesedését börtönverseiben érte el, amelyek a Nyugat második és harmadik nemzedékével rokonították. Műfordítóként elsősorban Maupassant, a francia egzisztencialisták, Gorkij és Shakespeare-műveit ültette át magyar nyelvre. A börtönben emlékezetből lefordította Shakespeare szonettjeit.
(A kép forrása: https://moly.hu/alkotok/justus-pal)