Rövid leírás
A besztercebányai erdőigazgatóság műszaki díjnoka (1889–1892), erdészjelöltje (1892–1895), erdésze (1895–1901), főerdésze (1901–1907), erdőmestere (1907–1908). A Földművelésügyi Minisztérium (FM) Kincstári Erdők Főosztályának előadója (1908–1909), erdőtanácsosa (1909–1912), főerdőtanácsosa és a Kincstári Erdők Gazdasági és Igazgatási Ügyei Osztályának vezetője (1912–1916), egyúttal természetvédelmi kormánybiztos is (1914–1916). A Kincstári Erdők Főosztályának vezetője (miniszteri tanácsosi rangban, 1916–1918), az erdészet országos vezetője és az erdő- és faügyek kormánybiztosa (1918–1919). Helyettes államtitkár (1919– 1924), c. államtitkár (1924-től). Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) alelnöke (1920–1923), t. tagja (1940). Az Országos Természetvédelmi Tanács elnöke (1938–1940).
A 20. századi magyar erdészet egyik meghatározó személyiségeként jelentős szerepet játszott az Alföld átfogó fásításának megindításában. Sürgette az állami beavatkozást a fakitermelő vállalatok rablógazdálkodásának megfékezésére. Nevéhez fűződik az állami erdőigazgatás újjászervezése és a természetvédelmi törvény megalkotása. Gazdaság- és erdészettörténeti kutatásokkal is foglalkozott.