Rövid leírás
A Károlyi-kormány és a Tanácsköztársaság idején a szegedi gyalogezrednél szolgált, majd átvették a Nemzeti Hadseregbe (1919). A két világháború között csapattiszt (1919–1933), a Ludovika Akadémia I. Főcsoportfőnökségén a katonai írásmód és ügyvitel r. tanára (1933–1939), a IV. Hadtest Parancsnoksága Vezérkari Osztályának vezetője (1939–1942), a 2. bécsi döntés után részt vett az erdélyi bevonulásban. A Vezérkari Főnökség (VKF) Kémelhárító és Hírszerző Osztályának vezérkari tisztje (2. VKF., 1942. máj.–júl.), a Nemzetvédelmi és Propagandaosztály (6. VKF., 1942. júl.–1943. júl.), majd a 2. VKF. vezetője (1943. aug.–1944. ápr.); ezredesi rangban (1943 okt.-étől).
Az ifj. Horthy Miklós ún. kiugrási irodájával szorosan együttműködve, a világháborúból való magyar kiválás reményében, részt vett az angolszász szövetségesekkel való béketapogatózások lebonyolításában. Az ország német megszállása után a Gestapo letartóztatta (1944. ápr. 7.), de Csatay Lajos honvédelmi miniszter és ifj. Horthy Miklós közbenjárására átadták a magyar katonai bíróságnak (1944. jún.), amely szabadon bocsátotta (1944. júl. 1.), a németek követelésére megtartott hadbírósági tárgyaláson felmentették (1944. okt. 11.). A nyilas hatalomátvétel után ismét lefogták (1944. okt.), Sopronkőhidára, majd Bajorországba szállították, ahol az amerikai csapatok bevonulásakor szabadult (1945. máj. 2.). Hazatérése után a szovjet hatóságok tartóztatták le (1945. okt. 17.), a Szovjetunióba hurcolták, és 15 év kényszermunkára ítélték. 1955. nov.-ben visszaszállították Magyarországra, de csak 1956. szept.-ben bocsátották szabadon. Posztumusz vezérezredessé léptették elő (1991).