Rövid leírás
A budapesti Iparművészeti Iskola, ill. a Magyar Iparművészeti Főiskola óraadó tanára (1919–1932), a Belsőépítész Szakosztály, ill. az Ipari Formatervezés Szak ny. r. tanára (1932–1952), egy. tanára (1952–1958); a budapesti Iparművészeti Iskola igazgatója (1945–1946), a Magyar Iparművészeti Főiskola főigazgatója (1952–1958). A Magyar Tervező Iroda (1948–1949), a Középülettervező Vállalat vezető tervezője (1949–1958).
A két világháború közötti Magyarország egyik legismertebb belsőépítészeként bútorokat, építészként villákat, vásári pavilonokat tervezett, banképületek átépítésével foglalkozott. Az 1930-as években a nagy nemzetközi kiállítások magyar pavilonjainak tervezője (1933, 1936: Milánói Triennále; 1937: Párizsi Világkiállítás), egyúttal több országos bemutató (1937: Nemzeti Nyomtatvány Kiállítás; 1947: Közlekedési Kiállítás) terveinek, installációinak is elkészítője. Nevéhez fűződik a kassai Felvidéki Kereskedelmi Bank, a budapesti Nemzeti Takarékbank és a Szarvasi Takarékbank épületének átépítése. Bútortervezői munkásságában a modernizmus iránt vonzódott, és még a II. világháború évei alatt is visszatértek tervezéseinél az empire, a kései klasszicizmus leegyszerűsített „neo” változatai. Kozma Lajos festett bútorainak továbbfejlesztője, a magyaros díszítést színesen festette. Belsőépítészként a tágas terek kialakítására törekedett, a lakóterek kialakításában a bécsi és részben a japán mintákat követte (kevés bútor, eltolható ajtók és falak, finoman színezett világos terek). Kiemelkedő művészetpedagógiai és szakirodalmi tevékenységet fejtett ki, jelentős szerepet játszott a magyarországi iparművészképzés megreformálásában, az Ipari Formatervezés Tanszék megalapítója.